Horváth Dávid analóg fotográfiai hagyatéka 2020-ban került a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség tulajdonába. Az állomány mérete jelentős: közel 3000 tekercs leicát és rollt, fekete-fehér és színes negatívot, kb. 1500 diapozitívot, kontaktmásolatokat, pozitív vintage, valamint későbbi rc- és baritnagyításokat, kasírozott, paszpartuzott, keretezett képeket tartalmaz – a legváltozatosabb formában és állapotban. Az életmű néhány ikonikus fotójának eredetije sajnos nem található meg ezek között, mivel a Népszava szerkesztőségében a gazdátlan negatívokat azonnal kidobták. (Erről ld. Horváth Dávid: „Nézd meg, minden szem rám néz”. Horváth Dáviddal beszélget Murányi Gábor. In: Fotóriporter, 1999. 3–4. sz. p. 51–52.) Az analóg módon készített portrék közül számos a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. Nem képezik a gyűjtemény részét a 2008-tól készített digitális felvételek sem, kivéve azokat, amelyeket Horváth Dávid gyülekezetünk különböző liturgikus vagy művészeti eseményein készített.
Egy fotóművész hagyatéka művészi értékén túl társadalomtörténeti jelentőséggel is bír, hiszen árnyalhatja, akár meg is változtathatja gondolkodásunkat a múltról és a minket körülvevő világról. „Soha nem a szociológusok fogják feltárni saját korukat, hanem a magunkfajta fotográfusok, akik a saját korukat belülről figyelik meg.” (Brassaï) Különösen igaz ez Horváth Dávid esetében, aki az átlagnál nagyobb empátiával tudott azonosulni az általa fényképezett emberekkel és közösséggel, s „akinek szenvedélyessége olyan volt, mint egy szociofotósé, látásmódja pedig egy szuverén fotóművészé” (Élet és Tudomány, 2001. 37. sz. p. 1182.).
Egy fel nem dolgozott, a külvilág számára nem hozzáférhető gyűjtemény néma. Ezért döntött úgy a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség, hogy a hagyatékot közkinccsé teszi.
Az állomány alapszintű feltérképezését követően első lépésként önerőből, önkéntesek segítségével megtörtént a több ezer negatív savmentes tárolókba fűzése. (A fotóanyag biztonságos tárolására alkalmas fémszekrényt Kincses Károly adományozta a gyülekezetnek. Ugyancsak ő segített a savmentes tárolók és papírok megvételéhez szükséges anyagi fedezet előteremtésében, ő közvetített az archívum és Szlukovényi Tamás, a DTT Works of Art Limited képviselője között, aki megvásárolt 32 db eredeti kézi nagyítást.)
2022-ben az egyházközség sikeresen pályázott a Nemzeti Kulturális Alapnál, ami lehetővé tette a negatívok digitalizálását és elérhetővé tételét. Az úgynevezett „súlyozott törzsállomány” – a Horváth Dávid által kiválogatott, általa legjobb fotóinak tartott képek, tematikus sorozatok (szocio-vallás, írók és művészek portréi, cigányok, politika) – mellett a több szempontú visszakeresést biztosító adatbázisban megtalálhatók a fotóművész 1971-től 1990-ig készített negatívjai is.
A feldolgozás során a teljes negatívok beolvasása mellett döntöttünk, egyrészt mert egy fotótörténész számára hasznos lehet az elkészítés körülménye, a fotós válogatása stb. (A fotós „szubjektív szeme” mindig szelektál.) Másrészt pedig azért, hogy mind a szakma, mind a nagyközönség számára megmutassuk az „ismeretlen” Horváth Dávidot is.
Reméljük, vállalásunkkal – e kevéssé ismert fotóművész munkásságának részletesebb és mélyebb feltárásával – sikerül gazdagítanunk a magyar fotóművészetet, és Horváth Dávid életműve méltó helyére kerül a magyar fotótörténetben.
Készítette: Felicides Ildikó, Tokaji Nagy Erzsébet