Horváth Dávid

Életrajz

 

„A Bálint György-i ars poeticát formáltam a magam képére: Felháborodom, tehát fényképezek. Kizárólag az emberek küzdelmeinek és gyötrelmes mindennapjainak kendőzetlen ábrázolását tartom fontosnak. Szegények és megalázottak pedig mindig voltak, mindig lesznek.” (Horváth Dávid)

 

Születési helyéről, Kiskunlacházáról a család Albertirsára költözött, így gyermekkorát és a felnövés időszakát már itt töltötte.

„A falumban, Albertirsán – ahol felnőttem – este 8-kor véget ért az élet, sehová sem lehetett menni, én pedig fényre, nyüzsgésre, nagyvárosi életre vágytam. Szomszédunknak, Miklosovits László grafikusnak panaszkodtam csak, aki éppen Budapestről menekült vidékre. Fényképezz! – mondta. S elkezdtem. Anyukát, apukát, kutyát, macskát, kisgyereket – mindent és mindenkit fotóztam, ami és aki elém került, egy Pajtás nevű, gépnek csúfolt masinával. A filmet levesestányérban húzogatva hívtam elő, s nagyító híján üveglap nélküli, élettelen kontaktokkal büszkélkedhettem.” (Horváth Dávid: Szubjektív önéletrajz, elhangzott a Cultiris Galériában a Tekintetek című kiállításon 2011. december 20-án. Továbbiakban: Szubjektív önéletrajz)

 

„Gimnazistaként kezdtem el fényképezgetni […] legelőször a szomszédban lakó grafikus barátomnak akartam bebizonyítani, hogy tudok fotózni. A barátaim véleményem mindig sokkal, de sokkal többet minden hivatalos elismerésnél vagy kritikánál. Majdhogynem kommunikációs eszközzé lett a fényképezés […] A Pajtás mellé vettem egy nagyítót, ami mindig kivágta az áramot. Az apám üvöltözött, hogy hagyjam abba ezt a hülyeséget, én csak nem hagytam abba.” (Horváth Dávid: „Nézd meg, minden szem rám néz”. Horváth Dáviddal beszélget Murányi Gábor. In: Fotóriporter, 1999. 3–4. sz. 45–46. o. Továbbiakban: Fotóriporter)

 

„Boldogsággal töltött el, hogy amit reggel exponáltam, azt délutánra már elővarázsoltam. […] Először a technika fogott meg, aztán az, hogy egy ember jelenik meg a képemen, akinek gesztusai vannak, érzelmeket látni az arcán.” („Minden fénykép arról szól, aki készítette.” In: Népszava, 2001. 216. sz. p. Szép Szó mell. 4.)

 

Az érettségit követően Budapestre ment, ötszemélyes ágybérletben lakott, segédmunkásként dolgozott nyomdában, színházban, hanglemez-stúdióban. Barátok, barátnők nélkül eleinte elveszve érezte magát, ám „amikor először átmentem az esti fényben úszó Erzsébet hídon, kábultan a csodálatos budai pesti panorámától, tudtam, hazaérkeztem” – írta. A magányosan töltött hónapok után olyan emberekkel ismerkedett meg, akik nagy hatással voltak szellemi fejlődésére: sokat járt színházba, koncertre, moziba, rengeteget olvasott, s a „falusi fiú Pesten-effektust és a kulturális lemaradást hamar feledtette és pótolta az intenzív társas eszmélkedés”.

 

„Közben egyfolytában fotóztam, fotóztam, már Practica LTL fényképezőgéppel, cserélhető objektívekkel (20 mm–180 mm). A legtöbb, híressé vált szociofotómat ezzel a felszereléssel készítettem. A Zeiss objektívek keménysége megfelelt az én durva nagyítási stílusomnak. Mindezt Orwo NP 27 filmre. Magam sem hittem a szememnek, amikor ezekről a képeimről másfél méteres, tökéletes nagyításokat állítottak ki a Nemzeti Galériában.” (Szubjektív önéletrajz)

 

Fotóamatőri élete akkor változott meg, amikor elszegődött segédmunkásnak a FÉNYSZÖV-be, és a Práter utcai fényképész-szakiskolában letette a szakmunkás-vizsgát. Kezdetben gyakori látogatója volt a Budapesti Fotóklubnak (MAOME), ahol Elbert János és Flesch Bálint hatott rá leginkább. Szakmai életében az igazi áttörést az jelentette, amikor a Féner Tamás által vezetett Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja lett.

 

„A fotóesztétikai előadások, a képelemzések, a szenvedélyes viták, az akkoriban politikailag elnyomott avantgárd és experimentális fotósok (Kerekes Gáboron kívül elsősorban Jokesz Antal) megismerése, munkáik szakmai elemzése nekem, a realista fotósnak különösen tanulságos volt, és életre szólóan meghatározta további törekvéseimet. Persze, a bőrömből nem tudtam kibújni, intuitív riporter-alkat voltam világéletemben, s mindig az emberi sorsok érdekeltek; az öncélú formai kísérletezés távol áll tőlem.” (Szubjektív önéletrajz)

 

Amikor levizsgázott, képeivel együtt bement az Ország-Világ kulturális rovatvezetőjéhez, Torda Istvánhoz azzal a szándékkal, hogy elhelyezkedjen a hetilapnál. Azért hozzá, mert korábban hallotta egy előadását a fotóról. Kezdetben gyakornokként dolgozott, majd hivatásos fotósként egészen a ’90-es évek közepéig, amikor felmentették állásából. (Annak, hogy több mint húsz évig nem váltott, a kényelmesség mellett több oka is volt: abban az időben a fotósok a főállás mellett máshol is dolgozhattak, másrészt pedig az, hogy akkor kezdődtek betegségei.) Néhány munka nélküli hónap után végül – Bálint B. András szakmai barátja hívására – elszerződött az Esti Hírlaphoz a fotórovat vezetőjének, majd főmunkatársnak.

 

„Utólag már tudom, elkövettem azt a hibát, hogy nem váltottam időben; napilaphoz kellett volna mennem, mondjuk a Magyar Hírlaphoz, mert ott volt több barátom, és mert a szakmát ott, abban a verkliben lehet tökéletesen elsajátítani. Meg kellett volna próbálnom legalább, de eszembe sem jutott: megfelelt egy kényelmes hetilap, ahol engem nagyon megszerettek. Nem is volt sok munka, járhattam külföldre, kaptam nyersanyagot, gépet, s annyit dolgozhattam magamnak, kiállításokra, amennyit csak akartam […]. Életem legnagyobb szakmai és emberi élménye volt, hogy együtt dolgozhattam az Estinél a legtehetségesebb fiatal fotóriporterekkel…” (Fotóriporter)

 

A periodikánál eltöltött három évtizedben számos műfajban kipróbálhatta magát: a divat- és aktfotóktól a sportfotókig. Vidéki útjain lehetősége nyílt arra, hogy a sajtófotó mellett szociografikus fényképeket is készítsen.

 

„… néha megfordul a fejemben, hogy ez a fiatalember, alig túl a harmincon, talán máris tudathasadásosan él és dolgozik. Mert egyik nap gyönyörű manökeneket fotózik, szebbnél szebb, jobbnál jobb, divatosabbnál divatosabb ruhákban, látványos helyszíneken, elegáns környezetben, színes filmre, máskor elesett embereket, viharvert göncökben, sivár környezetben, vagy különös fiatalokat deviáns cselekedeteik közepette, vagy éppen hátrányos helyzetű rétegeket életük egy-egy fordulópontján, netán hétköznapjaik nyomasztó egyhangúságában, saját, megszokott, vagy éppen abból kirívó környezetében megörökítve a modelleket, fekete-fehér nyersanyagra dolgozva. Biztos vagyok benne, hogy a munkahelyén úgy végzi a dolgát, olyan tisztességesen és megbízhatóan, mint amilyen ő maga. De a feladatokat előre meghatározzák a már korábban elfogadott laptervek, a beérkezett kéziratok. Ám szabad idejében olyan témákat fotózhat, amilyenekhez vonzódik.” (Kenessei András: A szociofotó műfaji buktatói. In: Magyar Hírlap, 1983. 196. sz. p. 6.)

 

Fényképezett munkásokat, csöveseket, drogosokat, rockzenekarokat és azok közönségét, betegeket, fogyatékosokat, cigányokat, vallási közösségeket. A dorogi Fekete Bárány Fesztiválon 1981-ben készült fotója a rendszer elleni lázadás emblematikus képe lett. (A ’80-as években Hollandiában rendezett, többek közt néhány fiatal magyar fotós művét is bemutató kiállítás katalógusának címlapjára Horváthnak ez a híressé vált, Rock című alkotása került.) Rendszeres részt vett a Bács-Kiskun megyei Nagybaracskán 1981-ben létrejött fotós alkotótelep munkájában, amelynek célja a magyar szociofotós örökség folytatása volt.

 

„Akkor is a társadalmi igazságérzet vezetett, amikor a saját stílusomat kerestem és alakítottam. Eleinte úgy éreztem, hogy igazi műfajom a Kálmán Kata-i szocio-portréfotó, melyen a hátrányos helyzetben élő emberek, akikről addig nemigen vettek tudomást, önnön világuk főszereplőiként, teljes értékű személyiségként jelennek meg.

 

Ugyanakkor az avantgárd hatás is egyre inkább érvényesült látásmódomban. Az amerikai Diane Arbus deviancia-központú, drasztikusan ironikus, lényeg-láttató fotóstílusa mindinkább átformálta a valóságszemléletemet és fotóstílusomat. Szép és rút, meghökkentő és sokkoló hatású képek kerültek ki a kezem alól. Mindeközben egyre közelebb merészkedtem modelljeimhez, s egyre szűkebb kivágásokat alkalmaztam, hogy a szemükön keresztül a lelkükbe hatolhassak, s föltárulkozzék személyiségük lényege. […] Sokáig hittem abban, hogy a fotó, a sajtó, a nyilvánosság felhasználható nemes célokra. […] Úgy véltem, a fotónak küldetése van, s ha felmutatja a társadalmi igazságtalanságokat, a bajokat, képes változtatni a cinikus világon.” (Szubjektív önéletrajz)

 

1974 óta több ezer felvételt készített a cigányság életéről, melyek főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében készültek. Számos kiemelkedő fotó született a máriapócsi búcsú utolsó napján tartott cigánymisén, illetve Hodászon, a cigány kápolnában tartott szertartáson. E szociofotókat akkoriban nem közölhették a folyóiratok, a napi- és hetilapok, a könyvek és kiállítások esetében azonban kevésbé működött a cenzúra – így Horváth Dávidnak több képe is megjelent a Magyarország felfedezése című sorozat egyes köteteiben. Ezek közül a legismertebb, legtöbb fotót megjelentető sorozattag Diósi Ágnes Cigányút című munkája.

 

„… fényképezni csak kívülállóként tudok. Erre igen jellemző a keresztapaságom története. A hodászi cigánytelepen sokszor jártam Bálint B. Andrissal. Addig, amíg kívülálló voltam, sikerült néhány, szerintem szuper fotót csinálnom. Aztán amikor befogadtak bennünket, amikor én lettem a barát, a koma, akit azzal vártak: «jaj, de jó, megint itt vagy, gyere egyél, igyál, fotózd le ezt, fotózd le azt», és vittek ide-oda amoda, és végül az egyik gyerek keresztapja lettem – onnantól fogva egyetlen épelméjű fotó sem sikeredett, csak emlékképeket gyártottam.” (Fotóriporter)

 

1996-ban betegsége miatt évekig abba kellett hagynia a fényképezést, nem járhatott többé az elesettek közé. Felesége, Valachi Anna író, irodalomtörténész segítségével azokat az írókat, költőket, zenészeket kezdte el fotózni, akik a barátaik voltak, vagy akiket addig messziről tiszteltek.  Ezen tevékenysége nem előzmény nélküli: már az 1970-es évektől készített íróportrékat – többek közt Keresztúry Dezsőről, Nagy Lászlóról, Demény Ottóról, később Kolozsvári Grandpierre Emilről, Konrád Györgyről, Csoóri Sándorról –, újságíró- és művészportrékat, de a 2000-es években érdeklődésének középpontjába már nem az ember egésze, hanem annak tekintete került. Az alanyok mindössze tíz-tizenöt centiméter távolságban voltak a fényképezőgéptől, a mozgásra pedig mindössze egy centiméternyi hely volt, miközben arra kellett figyelni, hogy a szembogár legyen éles.

 

Ehhez a ciklushoz köthetők többek közt az Esterházy Péterről, Orbán Ottóról, Petri Györgyről, Réz Pálról, Tóth Krisztináról, Eörsi Istvánról készült portréképek. Az írók szemét fényképező sorozatából hét fotóról 2012-ben fotónaplót közölt a Literán.

 

„A cigányok fotózása során megismert face to face intimitást igyekeztem átmenteni a traszcendens világával összeköttetésbe került művészek tekintetét fölnagyító lélekfotókba. Így próbáltam ki azt a különleges technikai eljárást, mely az arc eltorzításával – olykor feldarabolásával – jár, hogy az ihletett személyiség lényegét láttassa.” (Szubjektív önéletrajz)

 

„Azok az emberek, akiket fényképezek, szinte sugároznak, olyan erős a személyiségük, hogy nem kell hozzátenni semmit, nem kell belőlük kihozni ennél többet. A szemük, a tekintetük kifejezi az egyéniségüket, a sorsukat, az igazi lényüket. (A szomorú tekintetek fotósa. In: Magyar Hírlap, 2006. 68. sz. p. 8.)

 

„Olyan közel jönnek a fényképen megörökítettek hozzám, hogy nem is azt érzem, én avatkozom az intim szférájukba, hanem ők látnak belém.” (Dokumentálva segített. In: Népszava, 2017. 29. sz. p. 16.)

 

„Ezek a képek rólam is szólnak, nemcsak az írókról. Van bennük valami elidegenedettség, noha a szokásosnál is közelebb megyek hozzájuk, a szemükön át a lelkükig próbálok hatolni.” („Minden fénykép arról szól, aki készítette.” In: Népszava, 2001. 216. sz. p. Szép Szó mell. 4.)

 

A másság-fotósként számon tartott Horváth Dávid fényképezésének később már nem ismert emberek voltak az alanyai, hanem visszatért a társadalom kiszolgáltatottjaihoz, tekintetükben a belenyugvást vagy a lázadást keresve. Idővel a szuperközeli aspektust fokozatosan felváltotta a távolabbi exponálás, amikor már a szemek mellett láthatóvá vált a fél száj (arc) és – olykor – a kéz is. 2001 májusában így összegezte tevékenységét:

 

„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne azt, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e, vagy belefáradt… Annyiban követem a régi szociofotósokat, hogy engem ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel, ezért mint egy-egy mementót mutatom föl a fotóimat, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem…” (Horváth Dávid. Bp. 2001. Fényképtár, 18. p. 4.)

 

 

Díjak, kitüntetések, támogatások:

  • Népművelési Intézet nívódíja (1974)
  • Magyar Fotóművészek Szövetségének nívódíja (1977)
  • Az év sajtófotója pályázat kategóriagyőztese (1981)
  • Az év sajtófotója pályázaton a „hír kategóriában” második díj (1982)
  • Szocialista kultúráért (1983)
  • Az év sajtófotója pályázaton a „képriport-kategóriában” harmadik díj (1988)
  • Az én Újpestem pályázaton megosztott második díj (2000)
  • Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Kollégiumának alkotói támogatása (2002)
  • Balogh Rudolf-díj (2006)

„Nagyon sokat jelent nekem ez a díj, mert fotósoktól kaptam. Hiú ember vagyok, így nagyon jólesik, hogy mind a négy szakmai szervezet ajánlott a díjra. Ezzel elismerik mindazt, amit eddig, harminc év alatt csináltam.” (A szomorú tekintetek fotósa. In: Magyar Hírlap, 2006. 68. sz. p. 8.)

  • Az év sajtófotója pályázaton az „Emberábrázolás – portré” (egyedi) kategóriájában első díj (2005)

 

 

Kiállítások:

Egyéni:

  • 1976: [Portrék] (Osvát utcai pinceklub, Budapest)
  • 1979: [Horváth Dávid szociofotói] (Könyvtár, Albertirsa)
  • 1979: [Horváth Dávid szociofotói] (Fiatal Művészek Klubja, Budapest)
  • 1983: Leltár (Liget Galéria, Budapest)
  • 1987: [Horváth Dávid fotói] (ELTE Tanárképző Főiskola, Budapest)
  • 1993: Hit és fény (Fehérház Galéria, Csanytelek)
  • 1998: Lélektől lélekig (Újpest Galéria, Budapest)
  • 2001: Életmű-kiállítás (Újpesti Galéria, Budapest)
  • 2001: [Horváth Dávid szociofotói] (Művészetek Háza, Játékterem; Pécs)
  • 2002: Mágikus szemek (Mai Manó Ház, Budapest)
  • 2002: [Horváth Dávid szociofotói] (Csokonai Művelődi Ház, Budapest)
  • 2002: [Horváth Dávid fotói] (a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség temploma, Budapest)
  • 2003: Istenfélő cigányok. 1978–1990. (Újpesti Cigány Közösségi Ház, Budapest)
  • 2003: Mágikus szemek (Művészetek Háza, Pécs)
  • 2003: Írók szeme (Városi Művelődési és Zenei Központ Kht., Szolnok)
  • 2003: Tizenkilenc szociofotó (Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Kar, Csokonai Galéria)
  • 2004: Cigánytekintetek (Sinti-roma fesztivál – Collegium Hungaricum, Berlin)
  • 2005: Mágikus szemek (Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar, Csokonai Galéria)
  • 2007: Arcok – szemek. Horváth Dávid fotóművész Miskolcon és Tokajban készült képeiből rendezett fotókiállítás (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza, Miskolc)
  • 2007: Mágikus szemek (Városháza, Hévíz)
  • 2007: Pszicho/szociofotók (Újpest Galéria, Budapest)
  • 2008: Arcok a mélyből, 1974–2007. (Nyitott Műhely, Budapest)
  • 2008: Mágikus szemek (a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája, Budapest)
  • 2009: Képes krónika a rendszerváltásról – ahogyan én láttam (Újpesti Galéria, Budapest)
  • 2010: Húsz év után. Országról, gyülekezetről (a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség temploma, Budapest)
  • 2011: Tekintetek (Cultiris galéria – Örkény István könyvesbolt, Budapest)
  • 2020: Mindennek megszabott ideje – volt. In memoriam Horváth Dávid (1948–2017) (a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség temploma, Budapest)

Csoportos:

  • 1973: Miklosovits Lászlóval és Orbán Edittel közösen (Arany János Művelődési Ház, Nagykőrös)
  • 1974: Flesch Bálinttal, Montvai Attilával és Szerencsés Jánossal közösen (Vajda Lajos Stúdió Kiállítóterme, Szentendre)
  • 1978: Első (A Fiatal Fotóművészek Stúdiójának kiállítása – Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest). A Cigánymise-sorozata szerepelt a kiállításon.
  • 1980: Fotóbiennálé (Rondella, Esztergom)
  • 1980: Fotók Tatabányáról (A Fiatal Fotóművészek Stúdiójának kiállítása – Kernstok Terem, Tatabánya)
  • 1980: A színház a fotóművészetben (Művelődési Központ, Újvidék)
  • 1981: Fiatal Fotóriporterek Stúdiójának kiállítása (a Műszaki Egyetem „R” klubja, Budapest)
  • 1981: Bányászélet (József Attila Művelődési Ház, Dorog)
  • 1981: Utak, tájak, arcok (Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, Budapest). A Barátság-vonat sorozata szerepelt a kiállításon.
  • 1982: Második (A Fiatal Fotóművészek Stúdiója kiállítása – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest). A Miért fáj, ha…Rocksorozata szerepelt a kiállításon.
  • 1982: Fotóbiennálé (Rondella, Esztergom). Rocksorozata szerepelt a kiállításon.
  • 1982: Fiatal fotóriporterek Stúdiójának kiállítása (a Műszaki Egyetem „R” klubja, Budapest)
  • 1982: [Rockzene] Balla Andrással közösen (Fiatal Művészek Klubja, Budapest)
  • 1982: Sajtófotó ’81 (a Műszaki Egyetem „R” klubja, Budapest)
  • 1982: Az év fotói (Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szolnok)
  • 1983: Második. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása (Budavári palota C épülete, Budapest)
  • 1983: Ünnepnap (Fiatal Művészek Klubja, Budapest)
  • 1983: Szociofotó kiállítássorozat. Első kiállítás: Fiatalok, második kiállítás: Öregek, negyedik kiállítás: Ünnepek. (Fényes Adolf terem, Budapest)
  • 1983: Szociofotók (a Tanítóképző Főiskola Galériája, Baja)
  • 1983: FF 80, azaz Fiatal fotó 1980 után (Művelődési Központ, Miskolc)
  • 1984: Fotóbiennálé (Rondella, Esztergom)
  • 1984: [Az esztergomiak 10 éves terméséből] (Párkány)
  • 1984: [Cigányfotók] (Cigány művészeti nap – Pataky István Művelődési Központ, Budapest)
  • 1987: A Mai magyar fotográfia [Hedendaagse Hongaarse Fotografie] (Canon Photo Galery, Amszterdam)
  • 1988: Sajtófotó ’87 (Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest)
  • 1989: Szociofotó tegnap és ma (Kiscelli Múzeum, Budapest)
  • 1995: World Press Photo és Magyar Sajtófotó ’95 (Néprajzi Múzeum, Budapest)
  • 2000: Az én Újpestem (Újpesti Galéria, Budapest). Az Újpesti Speciális Szociális Otthon lakóiról készült sorozata szerepelt a kiállításon.
  • 2001: Fotószalon 2001 (Műcsarnok, Budapest). János hajléktalan fejfája című alkotása szerepelt a kiállításon.
  • 2001: Íróportrék (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)
  • 2001: [Horváth Dávid és Sopronyi Gyula fotói] (Újpest Galéria, Budapest)
  • 2003: Roma női sorsok Magyarországon (Parlament, Budapest)
  • 2003: Párosan szép (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen; majd vándorkiállítás)
  • 2004: Egy talált táj fölmutatása (Salgótarján)
  • 2004: 10 év, 100 könyv, 100 kép (Budapesti Műszaki Egyetem)
  • 2005: Tagsági bélyeg (Magyar Fotóriporterek Társasága – Budapest Galéria)
  • 2005: Boldog, Jászfényszaru, Tura. Magyarország képi felfedezése. Egy fotóstábor munkái (Néprajzi Múzeum, Budapest)
  • 2005: Mosolyogva könnyebb (Magyar Fotóriporterek Társasága, Raiffeisen Bank – Néprajzi Múzeum, Budapest)
  • 2007: Sajtófotó 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest). A 2005-ben készült Eörsi-portré szerepelt a kiállításon.
  • 2009: Vásárhely környéki tanyavilág (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest)

 

 

Válogatott bibliográfia:

Jelentősebb fotóillusztrációi könyvekben:

Lakos Éva: Holtomiglan? Holtodiglan? Budapest, 1985. 267 p., [6] t. ill.

Bálint B. András: Szabadulás a félelemtől. Vallásszociográfia. Budapest, 1992. 311, [2] p., [16] t. ill. (Magyarország felfedezése)

Kovács József Hontalan: Pörgő ezüsttallér. Pécs, 1993. 57, [3] p. ill.

Diósi Ágnes: Cigányút. Budapest, 1988. 345 p., [32] t. ill. (Magyarország felfedezése)

Diósi Ágnes: Szűz Mária zsebkendője. Budapest, 1990. 178 p., [16] t. ill. (Az én világom)

Bálint B. András: Szabadulás a félelemtől. Vallásszociográfia. Budapest, 1992. 311, [2] p., [16] t. ill. (Magyarország felfedezése)

Joseph Pulitzer-emlékdíj. [Budapest, 1995.] 318 p. ill.

Ism.: lukács: Könyv újságírókról. In: Esti Hírlap, 1995. 148. (június 27.) sz. p. 7.

Hughes, Ted: Prometheus on his crag. Prométheusz a sziklán. [Budapest], 2012. 60, [2] p. ill.

Ism.: Jolsvai András: Prométheusz a sziklán. In: 168 Óra, 2012. 22. sz. p. 32–33.; Kántás Balázs: Túl sok minden egy könyvben. Ted Hughes: Prométheusz a sziklán. In: Új Forrás, 2012. 6. sz. p. 72–75.; Gálla Edit: Az emberi lét peremén. (Ted Hughes, Horváth Dávid, Lázár Júlia: Prométheusz a sziklán). In: Műhely, 2013. 1. sz. p. 74–78.

Kötcse, 2002. Kötcse–Budapest, [2003]. 168 p. ill.

Egy talált táj fölmutatása. Endrefalva, Karancsság, Ludányhalászi, Piliny, Szalmatercs, Szécsényfelfalu. [Budapest], [2004]. 223 p. ill. 28 cm. (Álarcok)

Boldog, Jászfényszaru, Tura. [Budapest, 2005]. 271 p. ill.

Jelen bibliográfia nem tartalmazza Horváth Dávid periodikákban megjelent fotóit, mivel ezek száma több ezerre tehető. (Az Arcanumban is több mint kétezer olyan tétel szerepel, amelyekben Horváth Dávid-fotók találhatók.) Munkájából fakadóan a legtöbb kép az Ország-Világban és az Esti Hírlapban jelent meg. Az Amaro Dromnak és a Világunknak szinte nem volt olyan száma, amely nem használta volna fel a roma témájú fényképeit. Az íróportrék közül számosat a Népszava közölt – Valachi Anna írásaival együtt.

 

Róla szóló szakirodalom:

Horváth Dávid. [Budapest], 2001. 111 p. ill. (Fényképtár)

https://rofodia.oronk.hu/wp-content/uploads/2019/01/3-05_horvath_david_fenykeptar.pdf (Letöltés dátuma: 2024. március 25.)

Ism.: Bársony Éva: Képekbe sűrített sorsok. Horváth Dávid fotóalbuma. In: Népszava, 2001. 203. (augusztus 31.) sz. p. 13.; Fotó. Emberi tekintet. = Hölgyvilág, 2001. október 1. p. 37.

„Az egyik legnagyobb dolog az életemben […] ez a könyv. Huszonhárom órán át álltam a nyomdában a gép mellett, miközben a gépmesterek váltották egymást, de így lett olyan az album, amilyennek elképzeltem. Ez több mint boldogság.” („Minden fénykép arról szól, aki készítette.” In: Népszava, 2001. 216. sz. p. Szép Szó mell. 4.)

Horváth Dávid fotóművész „Mágikus szemek” című kiállítása. Kaposvár, 2005. 38 p. (A fotóriporter és képszerkesztô szak kiállítási katalógusai, 3.)

 

Antológia. 1977–1984. [Magyar és angol nyelvű életrajz fotókkal.] Budapest, 1985.

21 fotográfus. [Összeáll. Gera Mihály, Török László]. Bp. Magvető, 1987. (JAK füzetek, 26.)

Ism.: 21 fotográfus. JAK-füzetek. In: Új Tükör, 1988. 21. sz. p. 2.; Kozma György: Fekete-fehér. In: Élet és Irodalom, 1988. 9. sz. p. 13.

Abaligettől Bükkösdig. Ellentétes metaforák szorításában. Magyarország képi felfedezése – egy fotóstábor színhelyei. [Budapest], 2006. 240 p. ill.

Visszapillantás. 1981–2005, a magyar sajtófotó huszonöt éve. [Budapest, 2007.] 192 p. ill.

 

Tamasi Tamás: Faliszőnyegek, grafikák, fotók. M. Orbán Edit, Miklosovits László és Horváth Dávid kiállítása. In: Pest Megyei Hírlap. Kőrösi Híradó, 1973. 169. (július 21.) sz. p. 1.

Pokorny István: Négy portréról és készítőjükről. In: Fotó, 1976. 10. sz. p. 459–461.

Vadas József: Szociográfia és képzőművészet. In: Fotóművészet, 1978. 4. sz. p. 52.

Sarkantyú Mihály: Első bemutatkozás. Kollektív fotókiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban. In: Népszava, 1978. 242. (október 13.) sz. p. 6.

Horváth Dávid: [A felvételeket egy szabolcsi…] In: Ifjúsági Magazin, 1978. 10. sz. p. 10–11.

Képes krónika Tatabányáról. In: Dolgozók Lapja, 1979. 164. (július 15.) sz. p. 7.

Orbán Edit, M.: A munkásélet pillanatai. A társadalmi változások megörökítője. Horváth Dávid szociofotói. In: Pest Megyei Hírlap, 1979. 255. (október 31.) sz. p. 9.

Bán András: Portrék, háttér nélkül. Horváth Dávid fotóiról. In: Mozgó Világ, 1980. 4. sz. p. 95–99.

Fábián László: A mindennapok fényképei. In: Fotóművészet, 1982. 2. sz. p. 17.

Hajdú Éva: Második. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása. In: Magyar Nemzet, 1983. 10. (január 13.) sz. p. 5.

Gera Mihály: Riportok a falon. Jelenség és példa. In: Fotóművészet, 1983. 1. sz. p. 29.

Forgács Éva. A felszín vonzásában. Szakszerűtlen jegyzetek a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának második kiállításáról. In: Fotóművészet, 1983. 2. sz. p. 23–24.

Jó szem(ek). In: Ország-Világ, 1983. 32. (augusztus 10.) sz. p. 24.

Kenessei András: A szociofotó műfaji buktatói. Első visszatekintés. Horváth Dávid kiállítása. In: Magyar Hírlap, 1983. 196. (augusztus 19.) sz. p. 6.

Forgács Éva: Kőbányai világos. Horváth Dávid képeiről. In: Fotóművészet, 1983. 4. sz. p. 29–32.

Horváth Bálint: Igaziak-e ünnepeink? In: Fotó, 1983. 9. sz. p. 406.

(bálint): Vibrál a fény. [Egyszer karolj át egy fát! c. kötetről.] In: Magyar Hírlap, 1986. 234. (október 4.) sz. p. mell. 8.

b: Egy kép kiállításai. In: Magyar Hírlap, 1987. 74. (március 28.) p. mell. 1.

Bálint B. András: Hit és fény. Dadogó szavak Horváth Dávid képverseihez. In: Új Magyarország, 1991. június 14. p. 9.

B[álint] B. A[ndrás]: Kapaszkodom és énekelek. In: Esti Hírlap, 1993. május 15. 7Végi Esti Kirakodó [melléklet], p. IV.

Bálint B. András: Pasziánsz. In: Esti Hírlap, 1996. május 17. p. 17.

Szuhay Péter: Cigányok fényképeken. In: Új Holnap, 1998. 9. sz. p. 92.

Horváth Dávid fotói. [Józsa Márton, Bízik László, Donáth László, Jelenits István, Hollósy Ferenc, Ittzés Nóra, Valachi Anna, Spiró György írásaival.] In: Diakonia.  Evangélikus Szemle, 1991. 2. sz. [8] p. (A Diakonia melléklete: Meditáció képben és szóban.)

Ism.: M. G.: Diakónia: gondolatsűrítés szóban és képben. Folyóiratszemle. In: Magyar Hírlap, 1992. 22. (január 27.) sz. p. 13.

Az Újpest Galériában. = Újpest, 1998. szeptember 11. p. 5.

Horváth Dávid: „Nézd meg, minden szem rám néz!” Horváth Dáviddal beszélget Murányi Gábor. In: Fotóriporter, 1999. 3–4. sz. p. 41–53.

Ism.: Arcok a fényképezőgép mögött. In: Népszava, 2000. 55. (március 6.) sz. p. 10.

Veress Miklós: Az ember a lélek. In: Világunk, 2000. 3. sz. p. 18–19.

Rojkó Annamária: Horváth Dávid életmű-kiállítása az Újpest Galériában. = Újpest, 2001. augusztus 30. p. 6

Horváth Dávid: A tragikum érdekes – mondja Horváth Dávid, akinek ma életmű-kiállítása nyílik. [Riporter: Rumpler György.] In: Népszabadság. Budapest melléklet, 2001. augusztus 31. p. 35.

Szarka Klára: Szociofotós és szuverén művész. Horváth Dávid életmű-kiállítása az Újpesti Galériában. In: Magyar Hírlap, 2001. 205. (szeptember 3.) sz. p. 9.

Horváth Dávid: „Minden fénykép arról szól, aki készítette.” [Riporter: D. Magyari Imre.] In: Népszava, 2001. 216. (szeptember 15.) sz. Szép Szó mell. p. 4.

Diósi Ágnes: Igaz beszéd. Horváth Dávid fotográfus életmű-kiállítása. In: Amaro Drom, 2001. 10. sz. p. 28.

Szarka Klára: „… a világ rögvest megváltozik…” Horváth Dávid fotóalbuma. In: Magyar Sajtó, 2001. 10. sz. p. 23.

Horváth Dávid: Felháborodom, tehát fényképezek. Horváth Dávid „másság-fotós" ihletője: a kiszolgáltatottság. [Riporter]: Valachi Anna. In: Remény. Zsidó társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat, 2001. 4. sz. p. 99–103.

Prolongálták a fotókiállítást. = Újpalota 2000, 2002. 1. (január-február) sz. p. 8.

Mágikus szemek. In: Népszava, 2002. 145. (június 24.) sz. p. 12.

Szarka Klára: A tekintet ereje. In: Magyar Hírlap, 2002. 150. (június 29.) sz. p. 22.

Nedbál: Horváth Dávid szemportréi. Ismerős tekintetek a Mai Manó Galériában. In: Magyar Nemzet, 2002. 154. (július 4.) sz. p. 15.

Kornis Mihály: Az ember szeme. Horváth Dávid fotókiállítása elé. In: Népszava, 2002. 156. (július 6.) sz. Szép Szó mell. p. 4.

A megjelent írás szövegvariánsa „A szemünk mögött. Horváth Dávid szem-képei” címmel megjelent a fotóművész „Mágikus szemek” című kiállítási katalógusában. (Kaposvár, 2005.)

Trencsényi Zoltán: Mágikus szemezgetés. Horváth Dávid fotókiállítása a Mai Manó Házban. In: Népszabadság Budapest melléklete, 2002. július 6. p. 37.

–zab–: Szemenszedett giccs. (Horváth Dávid fotókiállítása.) In: Magyar Narancs, 2002. július 25.

https://magyarnarancs.hu/zene2/kiallitas_szemenszedett_giccs_horvath_david_fotokiallitasa-56339

Horváth Dávid fotói. In: Kincskereső, 2002. 6–7. sz. p. 50–53.

Szuhay Péter: Az egzotikus vadembertől a hatalom önnön legitimálásáig. A magyarországi cigányokról készített fotók típusai. In: Beszélő, 2002. 7–8. sz. p. 104.

Spiró György: Horváth Dávid fényképei elé. [Fotókkal.] In: Mozgó Világ, 2002. 9. sz. p. 22–30.

Márkus Kata: Szociofotó: a nyomor 19 tükre. In: Somogyi Hírlap, 2003. 282. (december 4.) sz. p. 16.

Tamási Gábor: „Nekünk azzal kell törődnünk, hogy ezek a képek megszülessenek.” A Kötcse című könyvről. In: Foto Mozaik, 2003. 7. sz. p. 6.

Furmann Imre: Foszlányok. In: Népszava, 2003. 299. (december 24.) sz. p. 7.

Valachi Anna: Esküvő után, nászéjszaka előtt. Horváth Dávid fotói. (Ajánlás.) In: Somogy, 2004. 3. sz. p. 243–244.

Offener Blick. Das Berliner Festival Europäischer Sinti & Roma 18. Oktober. In: Berliner Morgenpost, 2004. október 14.

Voss, Volker: Berliner Festival der Sinti und Roma. In: Pester Lloyd, 2004. október 27.

Gefangene Elends. Eine Ausstellung im Haus Ungarn in Berlin zeigt Fotografien und Zigeuner-Kunst. In: Markische Zeitung, 2004. november 5.

„A szakmának kell elfogadnia, hogy érdemes értékteremtő fotót készíteni.” Beszélgetés Tamási Gáborral. In: Foto mozaik, 2004. 11. sz. p. 20., 23.

Gulyás J. Attila: Varázslatos szempárok. Horváth Dávid fondorlatos fotókiállítása Kaposvárott. In: Magyar Nemzet, 2005. 104. (április 18.) sz. p. 15.

Wagner István: Tagsági bélyeg – másodszor. A Magyar Fotóriporterek Társaságának tárlata Óbudán. In: Foto Mozaik, 2005. 12. sz. p. 48–49.

Horváth Dávid: A szomorú tekintetek fotósa. [Riporter: F. Tóth Benedek.] In: Magyar Hírlap, 2006. 68. (március 22.) sz. p. 8.

Gyermeksorsok. Horváth Dávid fotói. In: Kincskereső, 2006. 3–4–5. sz. p. 104–105.

Sándor László, N.: Eörsi tekintete. In: Népszava, 2007. 82. (április 7.) sz. Szép Szó mell. p. 4.

Horváth mágikus szemei. In: Népszava, 2008. 7. (január 9.) sz. p. 9.

Deák Attila: Mágikus szemek. In: Napi Gazdaság, 2008. 17. (január 24.) sz. p. 24.

Börcsök Enikő: Egyszerre történik minden. [Riporter: Ölbey Lívia.] In: Vas Népe, 2008. 28. (február 2.) sz. p. 14.

Magyari Imre, D.: Arcok a mélyből. 1974–2007. Horváth Dávid fotókiállítása. In: Pesti Műsor, 2008. 15. sz. p. 26.

Horváth Dávid: A lázadás mint nemzedéki életforma. In: Foto Mozaik, 2008. 8. sz. p. 18–21.

Jolsvai András: Arcok a mélyből. In: 168 Óra, 2008. 37. sz. p. 38–39.

Dokumentálva segített. Meghalt Horváth Dávid fotográfus. In: Népszava, 2017. 29. (február 3.) sz. p. 16.

Herman Ákos: Búcsú. In: A Mi Újságunk, 2017. 3. sz. p. 11.

Valachi Anna: A „garabonciás főnix” emlékezete. In: Hét Hárs, 2016. karácsony. [Megjelenési év: 2017.] p. 74–79.

Donáth László: Horváth Dávid, a megőrzött őriző. [Prédikáció Horváth Dávid gyászistentiszteletén.] In: Hét Hárs, 2016. karácsony. [Megjelenési év: 2017.] p. 80–82.

Fejér László: Titkon innen, szomorúságon túl. [Beszéd Horváth Dávid gyászistentiszteletén.] In: Hét Hárs, 2016. karácsony. [Megjelenési év: 2017.] p. 82–83.

Kincses Károly: Szervusz, Dávid. [Beszéd Horváth Dávid gyászistentiszteletén.] In: Hét Hárs, 2016. karácsony. [Megjelenési év: 2017.] p. 84.

Donáth László: Horváth Dávid szeme. In: Hét Hárs, 2016. karácsony. [Megjelenési év: 2017.] p. 85.

Valachi Anna. Nyolcvan jeles hetvenes. In: Napút, 2018. 1. sz. p. 79–81.

 

Horváth Dávid fotónaplója. https://litera.hu/irodalom/netnaplo?search=2584 (Letöltés dátuma: 2024. március 25.)

Elhunyt Horváth Dávid (1948-2017)

https://maimanohaz.blog.hu/2017/02/02/elhunyt_horvath_david_1948 (Letöltés dátuma: 2024. március 25.)

Horváth Dávid kiállítása nyílik. https://fotomagazin.hu/kiallitas/in-memoriam-horvath-david/ (Letöltés dátuma: 2024. március 25.)

 

Az életrajz és a bibliográfia forrásai:

Szaksajtó: Fotó, Fotóművészet, Fotográfia, Fotóriporter, Fotó Art, Fotó Mozaik, Horváth Dávid fotóművész „Mágikus szemek” című kiállítása (Kaposvár, 2005.)

Adatbázisok: Arcanum, az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa, MATARKA, Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT)

Internet

Készítette: Tokaji Nagy Erzsébet